“Minden kezdet nehéz” – ahogy a miénk is az volt. Egy kissé zűrös időszakban csöppentünk egymás életébe, de ennél jobb “véletlent” keresve sem találhattunk volna. Nem lettünk instant puszipajtások, a mi barátságunkhoz idő kellett. De talán jobb is így, hiszen volt alkalmunk mélyebben megismerni egymást, mielőtt vállalkozásra adtuk volna a fejünket. Olvassátok szeretettel a mi kis történetünket!
MEGISMERKEDÉSÜNK.
Enikő:
Az első marketinggel kapcsolatos munkahelyem volt, ahol megismerkedtem Krisztivel. Nyugodt, kis földszinti irodát képzeljetek el, ahol még macskák is voltak a kertben, így az ő pesztrálásuk munkahelyi kötelességnek számított. 🙂 Ebben az időben még nem igazán voltam benne biztos, hogy mivel is szeretnék foglalkozni: pszichológiát és grafikát is tanultam, így nem tudtam hogy mi legyek, ha nagy leszek.
A reklám egy jó egyvelegnek tűnt, hiszen kulcsszerepe van a grafikának és a pszichológiának is benne, a kreatív munka meg közel áll hozzám. Ez a munkahely lehetőséget nyújtott számomra, hogy a különböző területekről szerzett kompetenciákat összegyúrjam. Ahogy egyre több mindent megtanultam, jött a felismerés, hogy a digitális marketinghez milyen fontos a programozói háttér. Mondhatni, nincs projekt programozó nélkül, hiszen a technikai alapokat ők csinálják.
Kriszti:
Közel fél éve dolgoztam webfejlesztőként életem első “9-5” munkahelyén, amikor kaptuk a hírt, hogy új kolléganő érkezik. Mivel hozzám sosem jutottak el a munkaerő-kereséssel kapcsolatos hírek, fogalmam sem volt, ki fog jönni, és egyáltalán milyen pozícióba. Ekkortájt tudtam meg azt is, hogy a vőlegényem (aki ma már a támogató férjem) a munkája miatt hónapokra külföldre fog utazni, és jeleztem is a főnökségnek, hogy akkor én a nyarat “home office” képzelem el, távmunkában.
Az első gondolatom így természetesen az volt, hogy a helyemre kerítettek valakit… de kiderült, hogy erről szó sincs, Enikőt marketing kommunikációra vették fel, és közösen fogunk tovább dolgozni. Nagyon jókor jött a segítsége, ugyanis hadilábon állok a marketinggel, és épp ekkor kezdett a cég ezen a vonalon (is) elindulni. Az én fejem viszont már Németországban járt, így a felületes megismerkedésen ekkor még nem nagyon jutottunk túl. De aki a macskát szereti, rossz ember nem lehet!
JÓT TETT NEKÜNK A TÁVOLSÁG.
Enikő:
Egyre több mindenen dolgoztunk együtt, mégis volt egy kiemelt ügyfelünk, akinek szépen összehangolva fejlesztettük az oldalát és közben építettük a kommunikációját. A közös munka során rájöttem, hogy Kriszti személyisége nagyon passzol hozzám.
Bizonyos szempontból nagyon hasonlítunk: mindketten nyugodt természetűek vagyunk, empatikusak, fontos számunkra, hogy egyedi dolgokat vigyünk egy projektbe. Szerintem lelkisek is vagyunk, mert nagyon fontos számunkra, hogy nívósan csináljunk egy projektet, ha az ügyfelünk letette mellénk a voksát, elégedett legyen, ezért sokat beszélünk melóról.
Más szempontból pedig nagyon ellentétesek vagyunk: én viszem a kreatív vonalat, míg Kriszti a rendszerszemléletű, aki remek megvalósító, szuper időmenedzsmenttel, ami ha őszinte akarok lenni, sokszor áldás. Először nagyon jó munkatársak lettünk, majd szépen az évek során váltunk nagyon jó barátokká – ami szerintem szerencsésebb felállás, mintha fordítva történt volna.
Kriszti:
Amíg kint voltam Németországban, a munkahelyünkről Enikő volt az, akivel közvetlenül tartottam a napi kapcsolatot. Egy nagy projektbe épp ekkor vágtunk bele, így akarva-akaratlanul is jobban megismertük egymást. A projekt kapcsán jöttem rá igazán, mekkora különbséget jelent, ha nem csak grafikusi és programozói, de marketinges szemmel is átnézésre kerül egy anyag. Az oldalak alap designjáért ugyan a grafikus kollégák feleltek, de a marketinges hozzáállással Enikő új színt hozott a landing oldalakba. Szépen kiegészítettük egymást: én a praktikus, ő a kreatív vonalat képviselte a közös munka során, és minél többet dolgoztunk együtt, annál inkább ráeszméltem, milyen nyerő kombó is ez.
Enikő az elejétől fogva nagyon nyitott és barátságos volt velem, nekem picit több idő kellett, mire felengedtem, de az ezt követő pár hónap alatt hamar összekovácsolódtunk. Arra is rájöttünk, hogy nem csak a személyiségünk, de a munkával kapcsolatos gondolataink is hasonlóak. Mindkettőnk számára fontos, hogy minőségi munkát adjunk ki a kezünkből, ami nem csak nekünk tetszik, hanem az ügyfél is a magáénak érzi. Célunk az őszinte kommunikáció, hisszük, hogy a legjobb reklám, ha az ügyfeleink és az ő ügyfeleik is elégedettek mindennel, aminek a megteremtésében részünk volt.
AZ ELSŐ IGAZÁN KÖZÖS PROJEKTÜNK.
Enikő:
Az első projektünk a szívügyem volt, ugyanis édesapámnak és a bátyámnak kellett a közös vállalkozásukhoz egy weboldal. Krisztivel akkor már tudtam, hogy szuperül tudunk együttműködni, így nem volt kérdés, hogy a fejlesztésbe együtt vágunk bele. A grafikát és a szöveget én készítettem, Kriszti pedig lefejlesztette az oldalt. Ekkor rájöttünk, hogy nagyjából lefedjük azokat a kompetenciákat, amik egy online térben történő vállalkozáshoz szükségesek. Valahogy így indult a közös kalandunk…
Kriszti:
Mint minden vállalkozás, a miénk is egyetlen, aprócska közös projekttel indult, ami nem fért bele a cég profiljába, de nekünk tökéletes volt. Itt még nem is terveztük, hogy ebből hosszútávú együttműködés lesz, csak álmodoztunk a “szabad életről”, amit a vállalkozó léttel társítottunk. A projekt témája igazán egyikünkhöz sem állt közel, de mivel Eni családja bízott meg minket, minden tudásunkat beletettük az elkészült oldalba. Sok újdonságot itt próbáltunk ki először, ami instant sikerélményt jelentett mindkettőnknek. A weboldalhoz készült facebook oldal is, és ezek összehangolása során kezdtük pedzegetni: mi lenne, ha nem ez lenne az utolsó közös projektünk?
VÁLLALKOZZUNK VAGY SE?
Enikő:
Ahogy az az első munkahelyekkel lenni szokott, követte egy második is. Nekem a fejlődési vágy volt a mozgatórugó, hiszen az első munkahelyemen hamar éreztem a korlátokat és kíváncsi voltam, hogy más, nagyobb ügynökségeknél hogyan néz ki ez a szakma. Szerettem volna újdonságokat tanulni és megnézni milyen ez “nagyban”. Természetesen ezt csőstül meg is kaptam, a pörgős ügynökségi élet sok tapasztalatot nyújtott.
Ahogy aztán telt-múlt az idő, az volt az érzésem, hogy valahogy még mindig nem vagyok a helyemen. Kerestem azt a flow-élményt, hogy a munka többé váljon, mint csak “meló” és a saját értékrendem szerint tudjam azt végezni. Ekkor vettük fel újra a fonalat Krisztivel szakmai szempontból, hiszen a barátság a köztes időben is megmaradt. A főállásom mellett egyre több kisebb projekt érkezett, így jól látható volt, hogy ez fog nekünk menni, így elhatároztuk, hogy belevágunk a közös munkába.
A közös vállalkozásunk indulását 2020-ra terveztük, szép szám, jó kerek, biztos nagyon szerencsés lesz, gondoltuk. A vállalkozói igazolvánnyal együtt jött azonban a COVID is, ami nem könnyítette meg az első lépéseinket. Viszont volt idő átgondolni a céljainkat és szomorkodnunk sem kellett, mert így is akadt munka a számunkra, így egy valami biztos volt: ha egy világjárvány alatt is terem számunkra babér, olyan nagy baj nem lehet a jövőben sem!
Kriszti:
Ahogy az lenni szokott, amint megízleltem az “alkotói szabadságot”, többre vágytam. Kezdtem szűkösnek érezni az irodát, soknak a folyamatos hajtást és a végeláthatatlan feladatokat, sokszor olyan projekteken, amelyek abszolút nem mozgattak meg. Az első közös munkánk olyan jól sikerült, hogy szívesen ajánlottak minket másoknak is, így szépen lassan kezdett körvonalazódni bennem, hogy lenne kettőnkre igény a piacon.
Rólam tudni kell, hogy az introvertált ember tökéletes példája vagyok. Már kicsinek is úgy nézett ki a szitu, hogy ha könyvet, vagy papírt és ceruzát adtak a kezembe, elvoltam a szobában egész nap, nem kifejezetten vágytam az emberek társaságára. Mindig megvolt a magam kis szűk baráti köre, de nehezen nyitok új emberek felé, inkább megvárom, míg ők nyitnak felém. Na ez vállalkozóként nem épp egy előnyös tulajdonság.
Viszont Enikő olyan természetességgel szerez szuper ügyfeleket, amiről én csak álmodni merek. Valahogy mindig megtalálja azokat, akiknek pont ránk van szükségük. Egyedül nem mertem volna belevágni, de a közös munka ígérete (és persze a család és a barátok támogatása) sokat nyomott a latban. A 2019-es évet apró munkák mellett a tervezéssel töltöttük, és úgy döntöttünk, 2020 a mi évünk lesz!
Aztán beütött a COVID-19. Szerencsére ekkor már volt pár biztos ügyfelünk, így nem kellett attól tartanunk, hogy másnaptól csak zsíroskenyérre telik majd. Igyekeztünk nem lazsálni a karantén alatt sem, és a legtöbb munkanap végén (és gyakran hétvégén is) tovább szőttük a terveinket, pontosítottuk a designt és a szövegeket, hogy végre elindulhasson a weboldalunk is.
HOGYAN TOVÁBB?
Enikő:
Leginkább abban bízom, hogy így tovább, csak még jobban. Nagyon jó érzés látni, ahogy a terveink megvalósulnak és szépen kialakul a palettánk, amiben tudunk mozogni. Ha most erre a bejegyzésre időkapszulaként tekintünk, és egy év múlva újra olvassuk, remélem büszkék leszünk magunkra, de abban biztos vagyok, hogy nem fogjuk megbánni, hogy belevágtunk a közös munkába.
Kriszti:
Kész a honlap, megvannak a social media felületek, de mi a következő lépés? Nem túl bonyolult a képlet: dolgoznunk kell. Tartalmat gyártani, ügyfeleket szerezni, a bevállalt munkákat legjobb tudásunk szerint elvégezni. Mindeközben tanulni, tanulni, mindig csak tanulni! Új célokat kitűzni, amelyek hatására kilépünk a komfortzónánkból, bővíteni a képességeink listáját – és mindemellett megmaradni olyannak, amilyenek most is vagyunk: másokkal törődő, lelkes, kíváncsi csajok, akik haladnak a korral. A végtelenbe és tovább!
